enyhén spoileres...!

1928 január 05., hajnal

A gyertya halkan sercegett, lángja megremegett kissé. Már csak kevés volt belőle, az asztalnál dolgozó férfi pedig fáradtan emelte fel a kezét; finom intésére a gyertya növekedni kezdett, mintha még alig égett le volna belőle valamennyi. Még sokáig kellett világítania. Még sok munka volt hátra.

 - Annyira tudtam, hogy itt leszel.

A férfi felkapta a fejét a hangra. Rowan Corbitt az ajtóban álldogált és őt figyelte, kezében egy bögrével, melynek tartalma gőzölgött és finom csokoládéillattal árasztotta el a szobát. Teljesen nesztelenül lépett be és Percivalnak volt egy olyan érzése, hogy egy kis ideje már figyelte őt.

 - Felébredtem és még mindig nem voltál mellettem… Hajnali kettő van, Per. - Rowan az asztalhoz sétált és letette a forró csokoládét, majd a férfi mögé lépett és masszírozni kezdte a hátát, miközben futó pillantást vetett az előtte heverő papírokra. - Minek hoztad haza a munkát? Tudod, néha neked sem ártana pihenni valamennyit.

 - Most nem lehet. - Percival megköszörülte a torkát és pár percig megengedte magának azt a luxust, hogy lehunyja a szemét. - Ezeket még mindenképp át kell néznem, mert ha holnap…

 - Nem szeretem, amikor ideges vagy. - jegyezte meg halkan Rowan. - A Mágiaügyi Miniszterasszonyt váltották le, nem téged. A MACUSA bolond lenne mást kinevezni a helyedre. Ha holnap jönnek is ellenőrizni, el lesznek bűvölve attól, milyen csodás rendet tartasz az ügyosztályon.

A férfi sóhajtott egyet és ismét előre hajolva megtámasztotta a homlokát, miközben a papírokra meredt, de másik kezével futólag megfogta Rowanét és finoman megszorította.

 - Ne haragudj, drágám.

Rowan a szemét forgatta, majd hirtelen közelebb hajolt és elvette a papírok nagy részét az asztalról. Percival későn eszmélt és hiába kapott a nő után, ő már hátraugrott, a dokumentumokat a háta mögé rejtve.

 - Rowan…

 - Idd meg azt a csokoládét, mielőtt kihűl, aztán nyomás pihenni. - közölte a nő, és kissé ellágyult a tekintete. - Kérlek.

Percival némán figyelte őt, aztán felemelte a kezét, de Rowan is résen volt: erősen megragadta a papírokat, amelyeket a férfi így nem tudott visszahívni magához a trükkös, pálca nélkül leadott begyűjtőbűbájával.

 - Ugyan már Per, túl fáradt vagy és a mozdulataid elárulnak. - csóválta a fejét.

 - Makacs vagy… Ugye tudod, hogy akár meg is büntethetnélek a MACUSA munkájának hátráltatásáért? - vonta össze a szemöldökét szigorúan Percival, de a szája sarkában azért ott játszott egy halvány mosoly is. Rowan szélesen, kihívóan elvigyorodott.

 - Rendben van, Graves parancsnok… akkor büntess meg. - közölte. Percival kissé meglepetten nézett rá.

 - Büntesselek meg?

 - De még mennyire. - Rowan alig bírta visszatartani a kuncogást. - Nos?

Percival elgondolkozva, hosszan járatta végig rajta a tekintetét.

 - És keményebben szeretnéd vagy azért finoman csináljam?

 - Ahogy neked jobb. Felőlem lehet az asztalon is.

 - Hol máshol lenne jelenleg alkalmasabb? - Percival nagyot sóhajtott, majd kis keresgélés után maga elé húzott egy nyomtatványt és nekiállt kitölteni. - Egy pillanat, drágám. - dünnyögte. Rowan kissé értetlenül figyelte, aztán vállat vont.

 - Rendben, várok.

Beletelt néhány percbe, míg a férfi gyakorlott mozdulatokkal töltögette a papírt, majd gyorsan átolvasta, aláírta, és még egy pecsétet is tett rá. Rowan felvonta a szemöldökét, ahogy Percival kissé megrázta a papírt, hogy a tinta hamarabb száradjon.

 - Tessék, készen van. - várakozva pillantott a nőre, akinek végül a kíváncsisága győzött és az ölébe ülve szemrevételezte a nevére frissen kitöltött, hivatalos Jogsértési Nyomtatványt.

Néma csönd következett. Rowan egy darabig a papírra meredt, majd hangosan felnevetett és átölelte a férfi nyakát, röviden megcsókolva őt.

 - Merlinre, Per! Ezt bekeretezem és kiteszem a szobában… Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?

Percival őszinte elveszettséggel figyelte, ahogy Rowan összetekeri a papírt.

 - Te kértél büntetést. Megjegyzem, nem ez az első papír, amit a nevedre állítottam ki, de korábban annyira nem örültél nekik.

Rowan a nevetéstől csillogó szemmel nézett rá.

 - Nem érted, igaz…? Merlinre, nem hittem, hogy ez lesz az eredménye, ha megzavarom a leendő férjem munkáját. - megcsóválta a fejét és lábával maguk mellé húzott egy üres széket. - Na jól van, győztél. Kivételesen. Mondd, Mr. Kötelesség, mit tudok segíteni?