Roxfort, 1911 szeptember 03.

 - És mit mondott? - kérdezte csendesen Reynard. Rowan bosszúsan, nagy lendülettel kavarta meg a zabkásáját és nem válaszolt semmit. Nem is kellett: öccse néhány perc elteltével megcsóválta a fejét. - Lelkiismeretfurdalást akar ébreszteni benned. Ro, tudom, hogy nagyon szereted Phineas bácsit, de emlékszel, mondtam már neked, hogy néha olyan… érdekes stílusa van. Legalább is apa is szó szerint így gondolja.

Rowan meglepetten pillantott fel, egy pillanatra arról is elfeledkezve, hogy mennyire rossz kedve van.

 - Tényleg?

 - Persze. - Reynard komolyan bólintott. - Apa és Phineas bácsi barátok, de attól még lehet nem kedvelni a másik bizonyos vonásait.

 - A ménkűbe is… - motyogta Rowan. - Nem olyan könnyű, ha a iskola igazgatója egyben az ember keresztapja is.

Az ikrek a Hollóhát asztalánál üldögélt és a reggelijét fogyasztotta. Előző nap nem igazán volt lehetőségük beszélgetni. A Griffendélnek és a Hollóhátnak az átváltoztatástanon kívül hétfőnként nem volt közös órája, és mire a tanítás végeztével Rowan keresni kezdte az öccsét, kiderült, hogy Reynardot meg a bájitaltan tanár hívatta magához személyes beszélgetésre óra után.

 - Mit akart Lumpsluck professzor?

 - Apáról kérdezgetett. - vont vállat Reynard. - Azt mondta, nagy tisztelője, és hogy alkalmanként szívesen látna engem egy-egy beszélgetésre… meg persze téged is. Elég kedvesnek tűnt. Marjoribanks-ot is ott tartotta óra után, tudod, az ő ükapja volt az a híres herbológus.

Ekkor átmenetileg elterelődött a figyelmük, ugyanis a csarnok hirtelen árnyékba borult, ahogy vagy száz bagoly repült be a nyitott ablakon, meghozva a diákoknak a reggeli postát. A madarak az asztalok fölött körözve kutattak címzettjeik után, ezen a reggelen azonban minden szem egy rendkívül kitűnő, színes foltra szegeződött, s nem egy diákból csodálkozó kiáltás szakadt fel. Aztán a különleges, minden bizonnyal trópusi madár egyenesen Reynard előtt szállt le, felé nyújtva egyik lábát, amelyre egy kis csomagot kötöztek. A csarnokban mindenki kíváncsian bámulta a fiút, aki olyan természetességgel vette magához a küldeményt, mintha minden nap hasonló madarak kézbesítenék számára a postát.

 - Apától jött! - mondta izgatottan Rowannak. - Ezek szerint már megint úton van.

Rowan nagyot sóhajtott és elszontyolodva hajtotta a karjára a fejét, miközben Reynard kinyitotta a levelet és olvasni kezdett. Édesapja Reynardnak küldött levelet, míg neki semmit… valószínűleg jól érezte, hogy csalódott benne, talán még dühös is rá, hogy nem abba a házba került, amibe szerette volna. Az előbbi halovány jókedv elillant, s helyét újra átvette az a gyomorszorító, félelemmel kísért szomorúság.

 - Hű. - Reynard épp kicsomagolta az ajándékát: egy elegáns, szépen kialakított, kinyitható zsebórát. Az óra számlapja igazán különleges volt: mintha nem is megmunkálható anyagból készült volna, olyan volt, mintha a csillagos ég egy darabkáját zsúfolták volna bele a szerkezetbe. Emellett több mutatója volt, a számok helyett pedig apró bolygók képei sorakoztak szélen. Az óra fedelén rúnákkal írt szöveg volt olvasható. - Ez volt apa legelső órája… Ro, nézd!

 - Annyira most nem vagyok rá kíváncsi. - fintorgott a kislány. Reynard megrázta a fejét és a lány háta mögé mutatott.

 - Nem, azt ott.

Még egy színpompás madár érkezett. Biztosan alaposan elfáradhatott a repülésben, melyet testéhez képest apró szárnyaival kellett megtennie, de ahhoz kétség sem fért, hogy ő is messzi földről jött, és ugyanaz a személy bocsátotta útjára, amelyik Reynard madarát. Rowan meglepetten csuklott egyet.

 - Vedd el a csomagod. - mosolygott rá bátorítóan Reynard. - Akkor talán nem fog így bámulni mindenki. Kezd már zavarni.

A kislány remegő kézzel teljesítette a kérést, majd feltépte a borítékot, amelyből egy levél csusszant elé az asztalra.

Drága Rowan,
  Remélem, tetszik a madár. Itt keleten igencsak színes a helyi élővilág, nem volt nehéz postást találnom külön neked és Reynardnak is. Most már csak abban kell reménykednem, hogy egyszerre fognak megérkezni és hogy a megfelelő roxforti asztalnál kézbesítik a levelemet.
  Szívből sajnálom, hogy nem tölthettem több időt veletek az utolsó nyáron, mielőtt megkezditek tanulmányaitokat és túlestek a beosztáson. Úgy érzem, számtalan dolgot elmulasztottam elmondani neked, melyeket így, papírra vetve nem tudok az irántad érzett szeretetemmel igazán átadni.
  Büszke vagyok rád… büszke és boldog, hogy az vagy, aki és hogy ott vagy, ahol. El tudom képzelni, hogy most tele vagy kétségekkel és talán félsz is, de kérlek ne tedd! A világ nem csak fekete és fehér részekből áll, és mondhatom, hogy előtted egy olyan út nyílt meg, amely a Corbitt családban eddig nem adatott meg másnak. A Griffendél ház általad gazdagabb lett egy kivételes személlyel. Légy büszke te is arra, hogy griffendéles lettél. Te vagy az én kislányom, akit önmagáért szeretek, és ez sosem fog változni. Maradj továbbra is olyan szorgalmas, tehetséges, mint amilyen eddig is voltál.
  Már említettem neked, hogy az iskolakezdéshez adott ajándékomat a beosztásod után fogom odaadni. Sokat gondolkoztam, míg a nem csekély mennyiségű családi ereklyét leltároztam, mi lenne az, ami hozzád a leginkább illik. A csomagban egy medált fogsz találni. Az egyik első dolog, amelyet családunkkal kapcsolatban te és az öcséd megtanultatok, hogy családfánkat egészen Merlin koráig vezetjük vissza, Lyndal Corbitt-ig, aki magának Merlinnek volt a tanítványa… s egyben ennek a medálnak a birtokosa. Öröksége immár a tiéd: nem tudok mást, aki érdemesebb lenne rá, mint te, Kislányom.
  Hamarosan újra találkozunk, addig pedig a szívemben őrizlek,
          Apa
ui.: Ne vedd túl komolyan Phineas bácsikád. Az, hogy ő nem kedvel más házat a sajátján kívül, nem jelenti azt, hogy neked rosszul kellene érezned magad miatta.

Rowan kétszer is végigolvasta a levelet… aztán harmadszor. S lassan, nagyon lassan érezte, hogy a hatalmába keríti valamiféle megkönnyebbült, jóleső melegség, mintha édesapja ott lenne mellette és átölelné őt.

 - Minden rendben. - mondta halkan, elmosolyodva. Máris szebbnek látta a reggelt, még az elvarázsolt mennyezet közvetítette szürke, ködös-esős idő ellenére is. Vidáman nyúlt a sütőtökleves kancsóért, miközben talárja belső zsebébe rejtette a kis csomagot, amely apja ajándékát, azt a különleges medált rejtette. Kivételesen, most az egyszer egyedül akart lenni, amikor kibontja és először meglátja. - Igazad volt, Rey. Teljesen feleslegesen aggódtam, apa szeret.

 - Hát persze. - mosolygott Reynard, majd a tanári asztal felé pislogott. Meg sem kérdezte, pontosan mi állt a levélben… tudta minden szavát. - És Phineas bácsi?

Rowan felvetette a fejét és kihúzta magát.

 - Azt teszem, amit apa mondott. - válaszolta. - Büszke leszek arra, hogy hol vagyok és nem fogom hagyni, hogy a család neve vagy bármi más befolyásoljon ebben.