Az alábbi írás tartalmazza, magába építi mindazokat az apró információ-morzsákat, amelyeket a Roxfort alapításáról és alapítóiról, Merlinről, valamint erről a korról a canon-ból tudunk.

A HP univerzumban az "Arthur és a Kerekasztal Lovagjai" mondakör és a Roxfort alapításának történe összemosódik. Arthur a Roxfort alapítása előtt kb 500 évvel élt, Merlin mégis az ő tanácsadója és barátja volt, miközben azt mondják, hogy fiatalként tanult az 1000 körül létrejött Roxfortban is. Ugyanakkor mindkét történet legenda, melyeknek nem tudjuk a pontos körülményeit és dátumát, és gyakran a történelem is összemos évszámokat, időszakokat. Lehet, hogy a Roxfort valójából jóval hamarabb jött létre, a hozzá kapcsolódó alakok is jóval hamarabb éltek (amúgy is, egyes nagy erejű varázslók több száz évig is élhetnek), csupán a kastély és a négy alapító története később épült be a köztudatba, vált legendává. Ennek kérdését nem is kívánom kidolgozni, sem bármilyen magyarázatot kitalálni hozzá; a misztikuma pont ebben rejlik. Ugyanakkor a történethez kapcsolódó évszámoknál kettőt jelölök meg: a Roxfort hivatalos történetéhez köthető dátumot, valamint zárójelben az Arthur-mondakör hivatalos történetéhez köthető dátumot.

   A Roxfortot 993 (493) környékén alapította a kor négy neves mágusa: Griffendél Godrik, Hollóháti Hedvig, Hugrabug Helga és Mardekár Malazár. Kezdetben mind a négyen maguk válogattak tanulókat a róluk elnevezett iskolai házaikba. Merlin maga a Roxfort legelső tanulói közé tartozott; Mardekár Malazár az alapítás évében választotta őt a házába és személyesen is tanította őt. Merlin egyértelműen a legtehetségesebb varázsló-növendék volt, ugyanakkor Mardekár minden igyekezete ellenére és csalódására teljesen különbözött a mesterétől. A tiszta lelkű, jószádékú Merlin már fiatalon úgy vélte, hogy a varázslóknak segíteniük és védelmezniük kell a muglikat és békésen együtt élni velük. Tanúja volt a Mardekár és a Roxfort másik három alapítója közötti ellentétek kiélesedésének az évek során, s így személyesen is megtapasztalta, miféle bajokkal járhat az, ha a varázslók felsőbbrendűnek hiszik magukat és erővel kívánnak uralkodni a náluk gyengébbeken, rosszra használva fel a mágiát.

   999-ben (499) Mardekár a házába választott egy másik ígéretes, aranyvérű gyermeket. Lyndal Corbitt szüleit muglik gyilkolták meg és a kislány fiatalon maradt árván. Mardekár benne hasonló tanítványt látott, mint amilyen Merlin is lehetett volna, ha vele azonos nézeteket vall. Ugyanakkor csupán néhány hónapig tanította: még abban az évben összekülönbözött a Roxfort másik három alapítójával, s végül végleg elhagyta az iskolát. Lyndalt a sors Merlin mellé sodorta, aki akkor töltötte utolsó évét a Roxfortban, és az idősebb fiú a pártfogásába vette őt. Hogy pontosan miért, nem tudni; talán Merlin felfedezte, hogy bár Mardekár tanításai rendkívül nagy hatással voltak Lyndalra (Malazár egyébként legillimentor is volt), a kislányban belül megvan az a jólelkűség és tiszta látásmód, amely Merlinben is, amely nem hagyta, hogy igazán gonosz tetteket tudjon végrehajtani.

   Lyndal mentoraként tekintett fel Merlinre, köztük szoros barátság alakult ki, amely az iskolai évek után is folytatódott, s később Lyndal Merlin tanítványa is lett. Azonban mindez Lyndal számára örökös vívódást jelentett, hiszen ott élt benne az is, ami Mardekár oldalán válhatott volna belőle. Bár az a jólelkűség, amelyet Merlin is felfedezett benne, mindig megakadályozta, hogy a rossz útra forduljon, Lyndalt folyamatosan emésztette a választás kérdése a két mentor között: Merlin és a békés, másokat segítő élet… vagy Mardekár és az ő büszke útja, melyen haladva ő is valami többé válhat.

   Az, hogy Mardekár Lyndal egész élete során mekkora hatással volt rá, a Corbitt címeren is látszódik, amelyen hasonló óriás kígyók vannak, mint Mardekárén, bár a Corbitt-kígyók kissé sárkányszerűbbek; Lyndalnak egyébként ilyen állat volt a patrónusa is. Ugyanakkor a család jelmondata, a ’Primus Inter Pares’ azaz ’Első az egyenlők között’ Merlinre és a tanítványi körére utal, melyben, ha nem is hivatalosan, de Lyndal volt az első (bár felnőtt korukban később lett Merlin tanítványa, mint egyesek, az iskolai éveik során viszont már kialakult valamiféle védenc-pártfogó kapcsolat); ráadásul Lyndal és Merlin között a korai ismeretség miatt a kapcsolat is közvetlenebb volt, mint Merlin és a többi tanítványa között.

   A Roxfort elvégzése után Lyndal néhány évig a maga útjait járta, de kapcsolatban maradt Merlinnel, akinek ekkortájt kezdett kialakulni a tanítványi köre. Maga Lyndal még évekig nem tartozott hivatalosan ebbe a csoportba, de többször együtt kalandozott Merlinnel és néhány tanítványával is, köztük egy Balthazar nevű varázslóval, aki a kezdetektől szerelmes volt Lyndal-ba és akinek érzelmeit a nő nagyon sokáig nem viszonozta (ebben közrejátszott a régi Mardekár-Griffendél ellentét is, Balthazar ugyanis anno griffendéles volt). Később Lyndal és Balthazar mégis egymásra találtak, s leszármazottaik a Corbitt família tagjai. (Érdekesség, hogy Balthazar óta Rowan Corbitt volt az első, aki a Griffendél házba került.)

Lyndal és Rowan között egyébként több párhuzam van (egyébként hasonlítanak is, csak Lyndal szürke szemű, Rowan meg zöldesszürke). Mindketten rendkívül tehetséges boszorkányok, akik számtalan hibát követnek el, és mégis képtelenek igazán rosszra használni az erejüket. Mindkettejük életében ott van két férfi, akihez valamiképp kötődnek, egyikük a ’rossz’ oldalt, másikuk a ’jó’ oldalt képviseli (Rowannál ugyebár Grindelwald és Percival, Lyndal esetében pedig Mardekár és Merlin).

Kapcsolódó cikkek:

• Balthazar adatlapja
• A Corbitt família